Mit csináljak, csak ennyit találtam a helyi könyvtárban tőle :DD
Na igen, ő egy fajsúlyosabb író, a mondanivalója elgondolkodtatja az embert, és aktuális témákat feszeget benne, ami 80-100 évvel később is érvényes, na ettől klasszikus író valaki, meg attól, ha 300 évvel a mű elkészülte után is érdekes és izgalmas marad, mint Shakespeare, na ő nekem egy nagy kedvenc.
A négy regény címei: Gólyakalifa, Tímár Virgil fia, Elza pilóta, és a Kártyavár.
A Gólyakalifa amolyan szórakoztató irodalom, nagyon olvasmányos, és végig fenn tartotta az érdeklődésemet, annak ellenére hogy rendszeresen csalok, és beleolvasok a regények utolsó két oldalába 😉 Nem csak a címe hasonló a meséhez, hanem a történet is. Egy ember(vagy inkább kettő) közös története, ami nem végződik jól lényegében.
Tímár Virgil fia pedig egy olyan regény, amiben a generációs gondolkodásbeli különbségeket mutatja be, ahogy a tanítvány túlnő a tanárán.
Elza pilóta egy háborús vízió, amibe egy kissé bele van fonva a feminizmus kérdés köre is, béke párti regény, a látószögek, szempontok, társadalmi kapcsolatok nagyszerű kitalációja egy háborúnak, aminek sosem lehet jó vége.
Kártyavár… jaaaj, olyan volt, mintha Móricztól kezdtem volna olvasni a Rokonokat, de csak hasonló a történet, maga a regény abszurd, és olyan, mintha most írta volna a fővárosról, a hatalmi viszonyokról, szóval örökzöld téma, és fantasztikusan jól van megírva, akár a Gólyakalifa
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: