A regényei összetett figurái miatt, és attól, hogy olyan karakterekről is ír, ami a valóságban is létezik, illetve olyan jelenségekről, amik a mai napig léteznek
A bűn és bűnhődésben például bár csak egy epizód, de egy kiskamasz lányról ír, akit leitattak és megerőszakoltak, aztán a főhős kíséri haza, hogy más ne élhesse ki rajta a perverzióját.
A Karamazov testvérekben az apa figurája egy vén kéjenc, az inas-szakácsé, Szmergyakové pedig egy pszichopata személyiség. Fordulatokra a legváratlanabbakra kell felkészülni tőle, például nem számítottam arra, hogy Ivan megőrül és az ördöggel beszélget víziói alatt, vagy ha a Félkegyelműt vesszük, Aglaja megszökik egy senkiházival, akit nem szeret, csak azért, mert Miskin herceg nem egy határozott figura, és képtelen ésszerű döntést hozni.
Egyébként még mindig nem értem végig a Karamazov testvérek végére, de jó úton haladok, már nemsokára Dmitrij tárgyalását fogom olvasni 🙂
Aztán egy időre kénytelen vagyok felfüggeszteni az olvasást, de amint időm engedi folytatni fogom 🙂